Nyomdaszótár

A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z

 

Adathordozó:

Olyan számítástechnikai eszköz (CD, USB memória, DVD, zip-drive, hordozható merevlemez, egyéb), amelyen a nyomdai feldolgozásra kerülő anyagot nekünk fizikailag átadják. Nyomdai anyagot továbbá levélben (e-mail), skype-on és FTP-szerveren keresztül is fogadunk, kérjük egyeztessen velünk a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen.

Álló formátum:

Álló téglalap formátumú, a hosszabb oldalán kötött nyomdai kiadvány. Nyomdai méreteknél előbb a vízszintes, majd a függőleges méretet kell megadni mm-ben (pld. "álló A/4, 210 x 297 mm").

Alnyomat:

Az alnyomat szöveg vagy képi elemek „alá" nyomása (logó, szín), általában halvány, de jól kivehető, a látványt, olvashatóságot nem zavaró, kis kitöltésű felület. Alányomásnak hívjuk a látvány miatt, de valójában a lap normál 4 színnyomásával készül.

Árajánlat:

Az árajánlatkérés szerint elvégzett nyomdai szolgáltatásokra és alapanyagokra vonatkozó számítás alapján adott ár- és határidő-ajánlat. Az árajánlat tájékoztató jellegű, az árajánlat kérőjét nem kötelezi megrendelésre.

Átdolgozott kiadás:

Egy már korábban megjelent, kinyomtatott mű módosított szövegű kiadása. Ilyenkor új kiadói azonosítószámot kell rányomtatni, lásd ISBN szám.

Átfutási idő:

A kiadvány nyomdai megrendelésétől a megrendelő igénye szerinti helyre történő szállításáig tartó időtartam, munkanapokban kifejezve. Nyomdánkban a megrendelés mennyiségétől és bonyolultságától függően 1-7 munkanapig terjedhet.

Átmenő kép:

Átmenő nyomdai kép jön létre, ha egy képet egy könyvön belül két egymás melletti oldalra nyomtatunk. Az olvasó számára ez egyetlen, folyamatos képnek tűnik. A kilövésnél (speciális nyomdai oldalsorrend) figyelembe kell venni, hogy átmenetet kell létrehozni annak érdekében, hogy a kép folyamatos legyen. A legkedvezőbb hely ennek előfordulására, ha a két oldal nem csak a termékben szomszédos (olvasási oldalpár), de a nyomdai oldalpárokon is egymás mellett helyezkednek el, így a nyomtatás során nem csúszhat el a kép.

Beakasztás:

A nyomtatott könyvtest (belívek) beragasztása a könyvtáblába (keménytábla esetén) vagy a fedélbe (puhatábla esetén). Ez régebben kézzel készült a nyomdákban, ma nyomdai ragasztókötő géppel végezzük.

Behúzott melléklet:

A nyomtatott kiadványba be nem kötött melléklet. Ilyenek például a színes magazinokba betett – elsősorban reklámcélokat szolgáló – lapok.

Bekötés:

A kiadványba a belívtől eltérő minőségű ívek bekötése különböző formában, különböző helyekre. A bekötés az előállítási költségeket is módosíthatja.

Belív:

A nyomtatott kiadvány, prospektus vagy könyv tartalmát alkotó, kötészetileg összetartozó egység, amelyet a nyomdai kötészet során látnak el valamilyen borítóval. A belív tulajdonképpen egybegyűjtött köteg papír, amely a könyv tényleges tartalmát hordozza. A könyv vastagsága függ az Ön által választott papír vastagságától és az oldalszámtól is.

Betűkészlet (font):

A nyomdai betűkészletek (fontok) elnevezés vonatkozik az írógépjelek különböző méretű és stílusú karaktereire. Mikor betűképet vagy fontot választunk, mindenképpen vegyük figyelembe az alábbi három tényezőt: a font vizuális megjelenését, amely személyes ízlés kérdése is; a font mérete és stílusa illeszkedik-e az nyomtatott kiadvány tartalmához; a font olvashatóságát.
Két betűkészlet-családot különböztetünk meg: a talpasokat (serif) és talp nélkülieket (sans serif). A talpas betűkészleteknek – ahogy a nevük is mutatja – egy rövid dekorációs vonal vagy vonás van a nyomatott betű vonalainak végén. A talpas betűkészletekben a kisbetűk egyedibbek és jobban felismerhetők, így könnyebb azokat olvasni. A talp nélküli betűkészleteknek ezzel szemben nincs dekorációs vonal vagy vonás a nyomatott betű vonalainak végén.
Minden választott betűkészletet figyelembe kell venni, azokat is, amelyeket a szöveg tördelésben, és azokat is, amelyeket a vektoros grafikákban használunk!
Színes betűknél a telített (saturated) szövegek biztosítják a legjobb megjelenést.
Tipp: ne használjunk két vagy három különböző betűkészletnél többet egy kiadványban. Ennél több rendetlen, zavaró megjelenésű nyomtatott szöveget eredményez.

Bígelés (hornyolás):

A 200g feletti kartonok anyagának egyenes vonalú megtörése a felület megsértése nélkül. Hajtások jelző nyomása, amellyel a kiadvány (például könyvborító) jobb nyithatóságát, vagy (például prospektus, dosszié) könnyebb záródását biztosítják.

Borítókarton:

Könyvek, katalógusok, albumok borítófedelének anyaga, fehér vagy pasztellszínű, gyakran felületmintázott (vászonpréselt) karton.

Brosúra:

Kis terjedelmű (A/5 vagy A/4), puha fedelű kiadvány, amely irkafűzéssel, spirálozással vagy ragasztókötéssel készül. A brosúrát a könyvtől az egyszerű kivitel különbözteti meg.

Cérnafűzés:

A többszörösen hajtogatott íveket (általában 16 oldalanként) egymásra helyezve cérnával varrják össze a kötészet során. A módszer hátránya, hogy viszonylag drága és munkaigényes, de előnye a tartósságon túl, hogy a ragasztókötött könyvekkel ellentétben a könyv teljesen kinyílik. A cérnafűzést általában keménytáblás könyveknél használják, hiszen a drága keménytáblás könyvek már megérdemlik ezt a drágább és lassúbb kötészeti eljárást.

Cián:

A kék egyik árnyalata, a négyszínnyomás egyik alapszíne.

Címnegyed:

A könyv első (általában) 4 oldala, amelyben az 1. oldal a szennycímoldal, a második üres, a 3. oldal a főcímoldal, a 4. pedig a kolofon vagy impresszumoldal.

Címoldal:

A könyv harmadik oldala, a címet, a szerzőt és a kiadót vagy emblémáját (ha van) tünteti fel.

CMYK (négyszínnyomás):

Négyszínnyomás; a színes képeket a négy alapszín segítségével lehet felbontani, illetve kinyomni. Az alapszínek: cián (cyan, C), bíbor (magenta, M), sárga (yellow, Y), fekete (blacK, K).
A cián, magenta és sárga festékeket fehér fényvisszaverő papírra hordjuk fel. A festékek elnyelik vagy kivonják a velük komplementer színeket a fehér fényből, ami így az adott színben tükröződik vissza. A fekete (K) használata elsősorban azt szolgálja, hogy megváltoztassa a színek fényességét (világosságát vagy sötétségét) valamint javítja a színrebontás hiányosságait.
CMYK színterek színtartománya általában kisebb mint az RGB színtereké. Ez kevesebb, és általában kevésbé élénk színeket eredményez. Az eljárásnak ugyanakkor megvan az az előnye, hogy az olyan színterek, mint az SWOP CMYK olyan színtartományt biztosítanak, amely a legtöbb CMYK nyomtatón elérhető.
Ez segít a színhűség vonatkozásában, ha a munkákat több különböző nyomtató eszközön dolgozzák fel. A fekete csatorna megőrzésének, vagy szerkesztőségének lehetősége szintén lehetséges, ha CMYK színtérrel dolgozunk.
Tovább segíti a nyomat színhűségét, ha adott nyomtatóra elkészített színprofilt használunk a pdf elkészítésénél.

Denzitás (fedettség):

A nyomat denzitométerrel mérhető festékfedettségét jellemző szám, gyakorlatilag egy tárgy fényelnyelésének jellemzője. A denzitás jellemzi a nyomat árnyalatterjedelmét is: nyomat csúcsfényei nem lehetnek világosabbak, mint a papír színe, a legsötétebb árnyalatot pedig a papír, a festék minősége és a nyomási eljárással elérhető festékvastagság határozza meg. Nagyobb árnyalatterjedelem érhető el fényképészeti filmen vagy dián, mint nyomtatással.

Diapozitív:

Az eredeti dia. A digitális nyomdai eljárásokhoz a diákon lévő képeket szkenneléssel juttatják a számítógépre a kiadványba való alkalmazáshoz.

Digitális proof:

Digitális eljárással készített próbanyomat. A proof a nyomdai végterméket bemutató anyag, amely a nyomtatás színhelyességének ellenőrzésére szolgál. A proof jóváhagyásával a megrendelő elfogadja a nyomtatandó anyag minőségét. A digitális nyomdán történő ellenőrzés két dologban is jelentősen eltér az ofszetnyomástól:
  • A digitális ellenőrző példány (proof) nyomása ugyanazon a gépen történik mint maga a gyártás, így a tervező pontosan azt látja, amit meg szeretne nézni. Ez az ofszet nyomás esetén nem valósítható meg.
  • A digitális ellenőrzés (proof) sokkal kevesebbe kerül mint egy megfelelő minőségű ofszet ellenőrző nyomás.

Direkt szín:

Színminta vagy Pantone-szám alapján meghatározott szín, amelyet a nyomda kever ki Pantone alapszínekből (8 fajta van), nem pedig a nyomdai CMYK színek keverékeképpen kerül a papírra. Arculatok, és logók színeinél van jelentősége.

Azonos szín másképp jelenik meg a különböző  felületű papírokon, így van minden színnek fényes (Coated) és matt, szívóképes papírra nyomott (Uncoated) változata. A direkt színek tartománya nagyobb mint a Cmyk színeké, így nem minden színt lehet Cmyk nyomással kinyomtatni. Erre a nyomda tud választ adni.

DPI (képfelbontás):

„Dots per inch” (azaz képpont per hüvelyk). Annak megadására szolgál, hogy egy képen milyen sűrűn találhatók egymás mellett az azt alkotó képpontok. Használják szkennerek, nyomatók felbontásának megadására is.

Nyomdai célra a 250-300 dpi felbontású képeket célszerű alkalmazni.

150 Dpi alatt már csúnya a nyomott kép, 300 dpi felett pedig hatalmas fájl méretet eredményez.

Ha szöveges, vonalas állományt képként kapunk, akkor a 600 dpi felbontás a megfelelő.

Egyszerű ellenőrzés (soft proofing)

Az egyszerű ellenőrzést gyakran használják mind a tervezők, mind a nyomdai előkészítők, hogy már a monitoron látott kép alapján dönteni tudjanak az egyes színek vagy szövegek megfelelőségéről. Az optimális ellenőrzéshez kalibrálni kell a monitort, és egy színkaraktert kell hozzárendelni.
A kalibrálás elvégezhető az operációs rendszerben lévő eszközzel, a színkarakter létrehozása azonban általában speciális színkezelő szoftvert és hardvert igényel (például: colorimeter).

Ellenőrzés (proofing):

Nagy értékű, vagy kiemelkedően fontos kiadványok esetén egy ellenőrző nyomást végeznek, amelyből a megrendelő láthatja, hogy a kiadvány színei, telítettsége megfelelnek-e az elképzeléseinek. Az ofszet nyomás esetén az ellenőrzés bonyolultabban és magasabb költséggel valósítható meg, mint a digitális nyomatok esetén, ahol digitális ellenőrző példány (proof) nyomása ugyanazon a gépen történik mint maga a gyártás. Ez az ofszet nyomás esetén nem valósítható meg.

Élmetszés:

A körbevágott könyvtest oldalait vagy a vágásban, vagy a lábban, vagy a fejben vagy akár mindhárom oldalon színezik, pl. arany színnel.

Élőfej:

A szedéstükör élén, az oldal felső részén a szövegfolyamtól vonallal vagy üres felülettel elválasztott információs terület. Jellegzetes megoldása lexikonok, enciklopédiák, szótárak, tudományos kiadványok és esetenként irodalmi kiadványok esetében is.

Előzék:

Keménytáblás könyveknél a könyvtestet a táblához rögzítő, a belíveknél magasabb grammsúlyú (rendszerint 120-150 grammos) papírból készülő, általában nyomatlan lappár.

Eredeti anyag:

A nyomdai feldolgozásra szánt nyers szöveg és képanyag. A szövegeredeti olyan szöveges anyag, amelyet általában szkenneléssel digitalizálnak további feldolgozásra. A képeredeti olyan pozitív papírkép vagy diapozitív, amely fotózással, szkenneléssel digitalizálható a nyomdai feldolgozáshoz.

Falcolás

A nyomtatott ívek összehajtogatása a kívánt formára.

Fájlformátum:

A nyomdának leadott digitális anyagok formátuma. Fontos, hogy megrendelőinkkel egyeztessük az anyagokat tartalmazó fájlok formátumát, mert az ezek kezeléséhez szükséges szoftverekkel rendelkeznünk kell. A nyomda legfontosabb formátuma a PDF fájlformátum.

Ha szerkesztendő anyagot tudnak adni, ez lehet doc, jpg, tiff vagy egyéb fájl is, de ebből egyből nyomtatni nem tudunk, fel kell dolgozni.

Fedél:

Puhafedelű (más néven kartonált) könyvek 180-300 grammsúlyú kartonból készülő, többnyire nyomott és felületkezelt borítója.

Fejezetcím-oldal:

Egy fejezet címét tartalmazó oldal, amely (ha csak a megrendelő másként nem rendelkezik) minden esetben páratlan (jobb) oldalra kerül.

Fekvő formátum:

Fekvő téglalap alakú, a rövidebb oldalán kötött kiadvány.

Felhasználási terület:

Egyes nyomdai kiadványok felhasználási területe speciális gyártási folyamatokat igényel, ezért például kültéri használat esetén fontos, hogy a nyomda ismerje a felhasználási körülményeket. Ilyen esetekben a kiadványt (például plakát) a felhasználási területnek megfelelő, tartós festékkel célszerű nyomtatni.

Felületi simaság:

Általánosan elfogadott megnevezés, mely leírja a papír, illetve a karton felületének simaságát.

Felületkezelés:

A papír felületét védelem vagy szebbé tétel végett felületkezelhetjük.

Több módja is van:

  • ofszet gépen lakkozás, pl. kártyalapok esetén;
  • melegfóliázás, amely könyvborítók dossziék védelmét szolgálja, lehet matt vagy fényes felületű;
  • laminálás;
  • UV fényes lakkozás, amellyel kiemelhetünk egyes képeket, betűket, vonalakat. 

Adott terméknél a nyomda tud javasolni Önnek megfelelő felületkezelést.

Fém-ikerspirál kötés:

Elsősorban referencia anyagok kötésére alkalmazzák, költséghatékony, tartós és kifinomult külsőt kölcsönöz a dokumentumnak. Mint más mechanikus kötések, ez is síkká nyitható könyvformátumot eredményez, de nem teszi lehetővé a nyomtatott gerinc kialakítását, és nem lehet hozzáadni vagy sérülés nélkül eltávolítani lapokat. Sokat nyitott gépkönyveknek, kiadványoknak megfelelő kötés. Falinaptárakat is szoktak így készíteni, de ott egy akasztóelem is van középen.

Fül:

A védőborító, illetve a kartonfedél behajtott része. Fotó, életrajz, tartalmi összefoglaló, ár, vonalkód, stb. kerülhet rá.

Gerinc:

Könyvek, folyóiratok, tömbök nyitási oldalával szemben levő, élben találkozó alkotórészeinek (hajtogatott ívek, lapok) megnevezése. Könyv esetén a szerző nevét, a címét, a kötetszámot és a kiadó emblémáját szokták feltüntetni rajta. Folyóirat esetén általában a cím, évfolyam, megjelenési szám kerül rá.

Szélességét, kérjük, milliméterben adja meg nekünk.

Gömbölyített gerinc:

Keménytáblás könyvek gerince lehet egyenes vagy gömbölyített. 160 oldalnál kisebb terjedelmu könyv esetén a gömbölyítés nem igazán érvényesül

Grammsúly, papíré:

A papír vastagságát 1 négyzetméterének grammsúlya határozza meg. Ez a papír alaptulajdonsága, ami meghatározza a továbbfelhasználási területet is. Eszerint más grammsúlyú papír alkalmas levélpapírnak, és más névjegykártyának.
Az egyes felhasználási területeken használt papírok grammsúlyát az alábbi lista tartalmazza. (az adatok csak iránymutatóak, ezektől eltérő felhasználási terület is elfogadható):
  • Levélpapírok, űrlapok: 80 gr
  • Névjegykártyák: 250 gr
  • Szórólapok: 45 - 200 gr
  • Brosúrák, termékismertetők: 90 gr
  • Dossziék: 250 gr

Hajtás:

Ívek hajtogatása - pontos méretre vágás után - késes, táskás és kombinált könyvkötészeti hajtogató gépeken történhet. A hajtogatási módot, amely lehet egy negyed-, fél-, egész-, tizenhat vagy harminckét oldalas hajtás, a kilövés, a nyomtatás, valamint a papír vastagsága határozza meg. Tekercsnyomógépeken a hajtogatásokat a gép egységét képző komplett hajtogatómű végzi.

Impresszum (kolofon):

Az impresszum (lat. impressum a.m. 'ki/benyomtatott') a különféle, nyomtatott vagy internetes sajtótermékek azon része, amely a kiadó, a nyomda, a szerkesztőség, illetve a kiadvány legfontosabb adatait tartalmazza. Feltüntetését illetve kötelező tartalmát az egyes államok jogszabályai határozzák meg.

Imprimatúra:

Nyomás engedélyezése, jóváhagyása; Végső levonat a kinyomtatott anyagról. az utolsó tördelt szerzői korrektúra, amelyen a kiadó (megrendelő) engedélyt ad a nyomtatásra. Az imprimatúra javítása után már csak a nyomda és a kiadó hivatalos megbízottjainak jelenlétében szabad változtatni.

ISBN-szám:

Az ISBN vagy ISBN-szám (International Standard Book Number) 13 jegyű (a 2007. január 1. előtt kiadott könyveknél 10 jegyű) azonosítószám, a könyvek és egyéb monografikus jellegű művek (a részletes listát lásd az Alkalmazási köre szakaszban) nyilvántartására szolgáló nemzetközi szabványos számrendszerhez tartozó kód.

Magyarország 1974 óta tagja az ISBN-rendszernek, országkódja 963.
Az azonosítót az Országos Széchényi Könyvtárban működő Magyar ISBN Iroda osztja ki. Amennyiben nálunk rendeli meg könyve kiadását vagy nyomtatását, megkérjük hozzá az ISBN-számot is.

Ív (nyomdai):

A terjedelemszámítás egysége. Ív alatt egy mindkét oldalán megnyomott lapot értünk, amelyek összehajtanak, hogy így a kilövés egy szakaszát hozzák létre. klasszikus értelemben véve 16 nyomtatott oldal, a könyv formátumától függetlenül, de napjaink termelés központú nyomdai technológiájában az ívek általában két, négy vagy akár 64 oldalt is tartalmazhatnak, és egy munka állhat több ívből. A választott hajtási és kötési módszertől függően az ívek lehetnek egymást követők, vagy nem. Ha nehezebb súlyú, vagy borítóanyagot használnak, általában hornyoljuk (bígelés) mielőtt az ívet meghajtjuk.

Kasírozás:

Papírnyomat, kinagyított fotó, plakát stb. szürke lemezre, műanyagra, fára stb. való felragasztása.
 
 

Keménytáblás kötés:

Tartós könyvkötészeti eljárás, amikor a borítóanyagot vastag papírlemezre (tábla) ragasztják (kasírozzák), majd ebbe a kemény borítóba ragasztják be a könyvtestet.

Képfelbontás:

A képfelbontás a képen belüli képpont-távolságot mutatja. Mértékegysége a képpont/hüvelyk (angolul pixels per inch, ppi). Ha egy kép felbontása 72 ppi, az azt jelenti, hogy egy négyzethüvelyknyi területen 72×72 = 5184 képpont található.
Nagyobb felbontás esetén jobb a kép minősége, azaz több részlet jelenik meg rajta. A képfelbontás elméleti érték, ugyanis az, hogy milyen minőségű képet kapunk, függ a kép fizikai méretétől és a kimeneti eszköz felbontásától is. A bitfelbontás vagy színmélység azt mutatja meg, hogy egy képpont színét hány biten tároljuk, vagyis maximálisan hány színt használhatunk a képben. A nagyobb színmélység több színt, az eredeti kép pontosabb színvisszaadását teszi lehetővé, de egyben a képfájl méretét is növeli. 8 bites színmélység esetén 256, a 16 bites (High Color) színmélység esetén 65 536, a 24 bites (True Color) színmélység esetén 16 777 216 színt használhatunk.

Képméret és szerkesztés:

A nyomdai technológiában nem a kép pixelekben (megapixelekben) mért nagysága számít, mint a számítógép monitorok, digitális fényképezőgépek és webes alkalmazások esetén, hanem a kép a nyomtatványban látható fizikai nagysága (mm-ben vagy cm-ben), és az, hogy egy adott területen belül a képpontok milyen sűrűséggel helyezkednek el. Ezt adja meg a DPI mértékegység. A képek képpont sűrűségét a felhasználástól függően érdemes előre egyeztetni nyomdánkkal. A képek kialakítására a következő alapelvek használhatók:
  • Minden képet olyan vektoros grafikai szoftverrel szerkesszünk, forgassunk, vágjunk körbe, vagy méretezzünk át, mint például az Adobe Photoshop. Lehetőleg ne méretezzünk át, vágjunk körbe, forgassunk vagy állítsunk a képeken a tördelő programokban! A képeket 100 százalékos nagyságban helyezzük el a tördelt oldalon.
  • A legjobb minőségű digitális nyomat eléréséhez a javasolt képfelbontás 300 dpi a valós végterméken elérni kívánt méretben. (Vonalrajzok esetén az 1200 dpi felbontás adja a legjobb eredményt.)
  • A képeket a „bicubic sampling” eljárással méretezzük át a Photoshopban, és vágjuk körbe
  • A legjobb nyomtatási minőség érdekében ne állítsunk be áttetszőséget vagy raszterszöget
Tipp: A képek tömörítésénél lehetőség szerint mellőzzük a JPEG tömörítést – előre nem látható képtorzításokat eredményezhet. Használjunk inkább veszteségmentes TIFF vagy EPS formátumot.

Kereszthajtás:

A kétszer (egymáshoz képest keresztben) meghajtott ív, amely 8 oldalas terméket eredményez.

Kifutó elem:

Azok a képe vagy egyéb elemek, amelyeknek nincs szegélye. A kifutó kép túllóghat a végleges lap egy, két, három vagy akár négy élén is. Fényképnél akkor beszélünk kifutó képről, ha az kitölti a teljes formátumot.
A kifutó a nyomtatott oldal bármelyik része lehet, amely kinyúlik a lap vágásra kerülő élén túlra, miután levágtuk a vágójeleken kívül eső kibővített képdarabokat. Nagyon fontos, hogy a kifutókat pontosan kiszámoljuk és megfelelően helyezzük el a kiadványon belül.
Vágójelet is kell alkalmazni, amely mutatja mi marad és mi kerül levágásra a termék szélén.

Kilövés:

A nyomdai kilövés alkalmával a nyomtatandó ív egyik és másik oldalára a füzet, könyv stb. sajátosságainak megfelelően digitálisan elrendezett oldalak. Eredményeképpen az ív vágása és hajtogatása után a füzet, könyv stb. lapjai a helyes sorrendben lesznek lapozhatók.

Egy szórólapot is többféleképpen fel lehet tenni egy ívre. (Nem beszélve háromról, ötről és ötvenről.) Mindenkinek saját döntése, illetve példányszám, gépkihasználtság és papírkihasználtság függvénye, hogy a készítendő anyagot/anyagokat milyen elrendezésben szeretné az ívre nyomtatni. Füzetek, könyvek esetén vannak kötött elrendezési formák, de még itt is lehet találni gazdaságosabb elrendezést.

Kolofon:

A kiadvány címnegyedében vagy végén elhelyezett önálló oldal, amely a szerzői jog, a kiadó és a nyomda főbb adatait tartalmazza.

Könyvborító:

Könyvborítónak nevezzük a kötött könyv borítóját, a kartonált könyv borítóját a kötéstáblát, a kötött könyvtáblát védő borítót illetve a fedelet is. A könyvborítók három részből állnak: az első és a hátsó táblából (első és hátsó fedélnek nevezzük kartonált fedélnél) és a gerincből. Hangsúlyozott jelentősége van könyvészeti nézőpontból az első tábla rektó, vagyis arcoldalának, amit borítócímoldalnak (angolul front cover, szakkifejeződés maradt meg leginkább a régi név: borítócímlap), és a hátsó tábla rektó, vagyis hátoldalának, amit borítóhátoldalnak, vagy nagyon egyszerűen csak hátsó borítónak (back cover) hívjuk. A kartonált könyvek belső oldalait is igénybe vehetjük, és ezekre a legsűrűbben, mint a fedél második, vagyis harmadik oldalára hivatkozunk (kissé nevetségesnek tűnne, ha az első táblát vezónak, illetve a hátsó táblát rektónak hívnánk).

Könyvjelzőszalag:

A sapka és az oromszegő közé ragasztott szalag. Színe többnyire megegyezek az oromszegő színével.

Könyvjelző:

A könyv körülvágott méreténél valamivel alacsonyabb és jelentősen keskenyebb, 120-180 grammsúly közötti, egy vagy több színnel nyomott papír. A könyv rövid ismertetését vagy reklámot szoktak elhelyezni rajta a kiadók.

Könyvkötészet:

A kötészet tulajdonképpen egy kiadvány lapjainak összetartásának biztosítását jelenti. A kiadvány borítója a kötészeti munka befejező eleme, mégis már a tervezés elején fontos elhatározni, hogy milyen típusú kötést használunk. Az, hogy a könyv borítója hogyan kerül elhelyezésre, az alkalmazott kötészeti eljárástól függ.
Nyomdánk a kötészeti munkák során számos műveletet végez el: hornyolást készítünk, hajtunk, leválogatunk, tűzünk, ragasztunk, lyukasztunk.
A kötészeti eljárás megválasztásánál érdemes figyelembe venni a bekötni kívánt lapok számát, és a használt papír súlyát. Általános szabály, hogy egy irkatűzéses füzetben használható lapok száma 16-18 lehet (vagy másképp 64, illetve 72 oldal, hiszen minden lapon négy oldal kerül elhelyezésre) a papír súlyától függően. A kötészetben a következő kötészeti eljárások alkalmazhatók: ragasztókötés, irkatűzés vagy irkafűzés vagy gerinctűzés, síkra kinyitható vagy mechanikus kötés.

Korrektúralevonat:

A kézirat szedett (általában tördelt) formája, amelyen a javítások még elvégezhetők.

Körülvágás:

Könyvek, folyóiratok kész méretre vágása három oldalon, a fej-, láb- és hosszmetszések kialakítása. A körülvágás a kiadvány előállításának utolsó lépése. Ezzel adjuk meg a terméknek azt a méretet, amit elképzeltünk a tervezés során.

Köteles példányok:

A jelenleg hatályos törvények szerint 50 példány feletti könyvek, brosúrákból 6 db köteles példányt kell küldeni az Országos Széchenyi Könyvtárnak. Ezt a vevő fizeti, de a nyomda küldi be. Ezek nyilvántartása az ISBN, illetve ISSN számok segítségével történik. Ehhez a kiadványra fenti ISBN számot kell az OSZK-tól kérnie a kiadványt kiadónak. (ld. még: ISBN).

Kötésmargó:

A kötésmargó a lap fejlécében (tetején), láblécében (alján), kötésében (a hajtás mentén) vagy az éleken (külső lapszél, metszés) elhelyezkedő margók. A kötésmargó egyes részei elvesznek a kötési folyamat során.

Lakkozás:

Felületkezelési eljárás. Meggátolja a festék lehúzódását, erősebbé teszi a papírt. Anyaga szerint műanyag, optikailag fényes vagy matt változatban létezik.

Lapszerkezet:

A rostok eloszlása egy papír vagy karton anyagában.

Lehúzódás:

Nyomaton a festék elkenődése a nyomdagép kirakójában, vagy a tovább feldolgozás során.

Leporellóhajtás:

Olyan párhuzamos hajtások, amelyek párosával kerülnek egy lap azonos oldalára.

Lukasztás, fúrás:

A lapba, vagy kiadványba lyukakat fúrunk, pl. lefűzés mappába helyezhetőség miatt.

Makulatúra, selejt:

Nem megfelelő minőségű nyomat, amely a példányszámba nem számítható be. Erre a nyomás színbeállításnál van szükség.

Melléklet:

A kötött könyveknél a belív után vagy az ívek közé elhelyezett 4-8 vagy magasabb oldalszámú, általában a belív papírjánál jobb minőségű papírra készülő ívegységek.

Műnyomó papír:

Krétázott, simított papír, főleg képes (fotós, grafikus) anyagok nyomtatására. Fényes és matt változatban létezik. Sima, minőségi papírok, 80g és 300g tömeg közöttieket tudjuk nyomtatni. Adott termékhez megfelelő vastagságot kell kiválasztani, ebben kérje a nyomda segítségét.

Nyers méret:

A nyomásnál használatos, vágatlan papírméret. Ezt körülvágva kapjuk a kiadvány végleges (vágott) méretét.

Nyomdai alapszínek:

A nyomdai alapszínekből áll össze a színes nyomat. Négy alapszínt, a ciánt (türkizkék, jele C), a magentát (mályva, jele M), sárgát (jele Y) és feketét (jele K) nyomnak egymás után egyazon médiára.
Tipp: A színkezelés alapvető fontosságú, mert ami a monitoron látható, nem feltétlenül ugyanaz, mint ami a végeredmény lesz. A kép érzékelését ráadásul számos tényező befolyásolhatja, mint például a szem káprázása, háttéreffektusok, világítás, az egyén kora, színmemóriája, és a monitor kijelzőjének képélessége, stb.

Ofszet nyomtatás:

Síknyomtatás, vagyis a nyomólemez fotótechnikai eljárással kerül elkészítésre, se kiemelkedés, se mélyedés nincs a lemez felületén.
A nyomatkép a nyomólemezről rugalmas felület közvetítésével (gumilepedő) kerül a papír felületére. (Off-set, "közvetett" értelemben).

Olvasási oldalpár / nyomdai oldalpár

A nyomdai oldalpároknak nevezzük azokat az oldalakat, amelyek egymás mellett vannak, és így hajtás és a munka befejezése után megfelelő sorrendbe kerülnek. Például a nyomdai oldalpárokban egy katalógus első és hátsó borítója közvetlen egymás mellett van, így ha meghajtjuk, megfelelő helyre kerülnek. Mielőtt a nyomdai oldalpárokat hajtanák és kötnék, úgy tűnhetnek, mintha nem megfelelő sorrendben lennének.
Egyes esetekben megegyezik az olvasási és a nyomdai oldalpár. Például egy irkafűzött katalógus két középső oldala azonos nyomdai, és olvasási oldalpárként is.
Az olvasási oldalpárok azok, amelyek egymással szemben jelennek meg a végleges kötésben és a befejezett könyvben (vagy más szavakkal: amit az olvasó valójában látni fog). Például: egy 12 oldalas brosúrában a 2. és 11. oldal, amelyek egymás mellett helyezkednek el a nyomtatás során, nyomdai oldalpárt alkotnak. A 2. és a 3. oldal, amelyek egymás mellett vannak a végleges termékben, olvasási oldalpárt alkotnak.

Opacitás (átlátszatlanság):

Egy anyag átlátszatlanságának mértéke. Százalékban mérjük, a 100% teljes átlátszatlanságot jelent. Fontos tényező, ha az ív mindkét oldalát meg kívánjuk nyomni.

Pagina (oldalszám):

Oldalszám, amit a kiadvány oldalain alul vagy felül helyeznek el.

Pántolás:

A nyomdai késztermék egységcsomagjainak általában műanyag pánttal való összefogása.

Papírfelület:

A papírgyártók a különböző felületek széles választékát kínálják könyvekhez és azok borítójához. Tipikus felületek a magas fényű és a matt.
A papírokat bevonattal látják el, hogy javítsák felületük tulajdonságait és vizuális megjelenésüket. Lehetnek a lap egy vagy mindkét oldalán bevonatosak. A felület fényességének biztosítása mellett a bevonat ráadásként befolyásolja a színárnyalatokat, a papír átlátszóságát és vastagságát éppúgy, mint viselkedését a festékanyagokra illetve beeső fényre. Ezért a nyomtatott színek mélysége és telítettsége a felhasznált bevonatnak megfelelően eltérő lehet.
Bevonatos papírokat általában az értéknövelt termékeknél alkalmazzuk. Ezek közé tartoznak a grafikákat és fotókat tartalmazó kiadványok, mint például a szakácskönyvek, művészeti albumok, éves riportok, marketing anyagok, brosúrák, és minden olyan nyomtatott anyag, amelynél az éles, gazdag tartalmú megjelenés kívánatos.

Papírméret:

A papír méretét milliméterben adják meg, szélesség x magasság formában.

Papírvastagság:

A papír vastagságát mikronban szokták megadni, ami a milliméter ezredrésze.
A nyomdai papírok vastagsága általában 10-45 mikron között változik.

Páratlan oldal:

Páratlan számozású, a nyitott termékben jobbra elhelyezkedő oldal.

Páros oldal:

Páros számozású, a nyitott termékben balra elhelyezkedő oldal.

Példányszám (nyomandó mennyiség):

A kiadvány egyszerre megrendelt példányainak száma.

Perforálás:

A papír előírt helyén szaggatott késsel való beütése a le-, ki- vagy széttéphetőség elősegítésére.

QR-kód:

A vonalkódnál újabb kód a QR-kód, amelyet okostelefonokkal lehet leolvasni. Tartalmazhat bármilyen szöveget, honlapcímet, telefonszámot. Egyre szélesebb körben alkalmazzák, akár névjegyeken is.

Rácssűrűség, raszter:

Azt mutatja meg, hogy milyen sűrűn helyezkednek el a raszter vagy képpontok egy képen. Mértékegysége a vonal/hüvelyk (lpi) vagy vonal/cm. Általában 152 és 175 lpi a szokásos értéke ofszetnyomtatásnál. Adott papírtól is függ, hogy milyen rácssűrűséget kell alkalmazni.

RGB (additív színkeverés):

Additív, vagyis összeadó színképzés alapszínei. A vörös (Red), zöld (Green) és kék (Blue) egyenlő arányú keveréssel fehér színt adnak. A monitorokon ezeket a színeket használják, nyomdai feldolgozásra a CMYK színek alkalmasak. A megjeleníthetőség érdekében a monitor a képeket képpontokká alakítja át, amelyeket vörös, zöld és kék színsugarakként vetít ki. Mivel nem minden monitor teljesen egyforma, színvisszaadásban különbségek láthatók közöttük.
Az RGB színterek általában nagyobb tartományt fednek le a CMYK színtereknél, és egyre népszerűbbekké válnak a nyomtatóknak küldött munkák színtereként. Általánosságban a szélesebb színterek több színt képesek megjeleníteni, ami élénkebb és jobban telített képeket eredményez. A fájlok RGB formátumban tartása lehetővé teszi a más célokra való felhasználást, például webre, digitális médiaként vagy nyomatként. A legtöbb nyomdai berendezés azonban CMYK (4 szín color) festékeket használ, ezért a PDF állományt CMYK tartományban kell elkészíteni.

Riccelés:

Az a kötészeti művelet, amikor különböző kötészeti gépek segítségével az öntapadós papír felső, nyomott rétegét átvágjuk, de az alsó hordozó réteget nem. Így az öntapadós nyomdai matricák, a bemetszés vonalának megfelelően, könnyen leválaszthatóak az alsó hordozórétegről. A riccelés lehet:
  • vonalriccelés:  egyenesen átvágja az ívet széltől szélig
  • formariccelés: alakot lehet kivágni vele, pl. gyerekmatricák, kör, egyéb formák.

Saját borító:

A belívekkel azonos papírból készülő borító. Irkafűzött vagy gerinc ragasztott brosúráknál, füzeteknél használatos.

Sans serif:

Talp nélküli betűtípus. A talp nélküli betűkészletek vonalai végén nincs dekorációs vonal vagy vonás. Modernebb oldalképet biztosít mint a talpas betűkészletek. Ilyen pl. az Arial vagy Helvetica betű.

Serif:

Talpas betűtípus. A talpas betűkészleteknek – ahogy a nevük is mutatja – egy rövid dekorációs vonal vagy vonás van a nyomatott betű vonalainak végén. A talpas betűkészletekben a kisbetűk egyedibbek és jobban felismerhetők, így könnyebb azokat olvasni. Ilyen pl. a Times mint alapbetű minden szövegszerkesztőben.

Spirálkötés:

Egyszerű és gyors kötészeti eljárás, mely kis, kézi berendezéssel is elvégezhető. Lehet egyszeres vagy dupla, különféle anyagú (műanyag vagy fém), különféle színű és átmérőjű (a kiadvány vastagságához illeszkedően).
Hogyan működik a spirálkötés?
Ha egy könyvet spirálkötéssel kötnek, a lapokra és a borítókra kis kerek lyukakat készítünk, és egy műanyag vagy fémszálból készült spirált fűzünk beléjük. Ezután a spirált a könyv méretéhez illeszkedő hosszra vágjuk. A spirálok a színek és átmérők széles választékában érhetők el.
Miért válasszuk a spirálkötést?
A spirálkötés gazdaságos síkra nyitható kötésfajta. Főként referenciaanyagoknál alkalmazzák. Hátránya hogy nem biztosít nyomtatható felületet a gerincen, és nem lehet hozzáadni, vagy kivenni lapokat.

Stanckés:

A stancoláshoz, vagyis a nyomdai termék formára vágásához használt speciális kés.

Stancolás:

A nyomdai termék formára vágása az úgynevezett stanckéssel.

Szálirány:

A szálirány az az irány, amelyben a papírlap szálai fekszenek:
  • A hosszanti szálirány a lap hosszabb oldalával futnak párhuzamosan.
  • A kereszt szálirány a papír rövidebb oldalával fut párhuzamosan.
A szálirány fontos szerepet játszik a könyv végső minőségében. Meghatározza, hogyan hajtható, hajlítható, és milyen tapintású a papír. Befolyásolja a gerinc vastagságát, és hogy hogyan nyílik, fekszik ki a könyv. A száliránynak minden esetben párhuzamosan kell futnia a hajtással vagy a gerinccel.

Szennycímoldal:

A könyv legelső oldala, mely csak a könyv címét és a szerző nevét tartalmazza.

Színkezelő rendszerek:

Megfelelő színkezelő rendszer nélkül ugyanabból a képből eszközönként különböző végeredmény származhat, az eredeti színtartományok összeegyeztethetetlensége miatt.
A színkezelés kiszámítható és állandó eredményt biztosít a monitortól egészen a végeredményig, egymáshoz igazítva a különböző használt berendezések színtartományait.

Színtartomány:

Mindegy, hogy ofszet vagy digitális nyomást használunk, fotófilmre dolgozunk, vagy csak egy dokumentumot nézünk a monitoron, jelenleg egyetlen eszköz sem képes visszaadni az emberi szem által látható színek teljes tartományát. Ez azért van, mert minden eszköz egy meghatározott színtéren belül dolgozik, amely a színek egy meghatározott tartományát (gamut) hozza létre. Mivel többféle színtér létezik, a színek megjelenése eszközről-eszközre eltolódhat. Ezek a színvariációk eredhetnek a képforrásokból, abból a módszerből, ahogy a szoftverek meghatározzák a színeket, a nyomtatásra használt médiától, és több más tényezőktől is, például hogy a gyártó milyen típusú vagy korú monitorokat használ.

Tábla:

Kemény, merev anyagú papírlemez, amely a könyv merevítését, erősítését szolgálja. A keménytáblás könyveknél papír, vászon vagy bőrborítású. Vastagsága 1,5-3,5 mm közötti.

Terjedelem:

A kiadvány összes számozott oldalának mennyisége.

UV-lakkozás:

Olyan lakkozási módszer, amelynek során a szitázással felhordott lakkréteg ultraibolya fény hatására kötődik meg, és egyből tovább feldolgozható.

Vágójel:

A vágott méreten kívül a nyomaton elhelyezett jel, mely a kötészet számára mutatja a vágás helyét.

Vágott méret:

A kész nyomdai termék mérete. Keménytáblás könyvnél a könyvtest méretmegjelölése.

Változó adatnyomtatás, perszonalizálás:

Ilyen adatok kiadványonként változhatnak, mint sorszámok, megszólítások, címek feltüntetése, vagy hasonló marketing célokra alkalmas figyelemfelkeltés. Egyre növekvő igény mutatkozik a változó adatnyomtatás iránt, különösen a továbbfejlesztett színes változata iránt. Azzal, hogy nyomtatási alkalmazások szélesebb lehetőségeit ajánljuk ügyfeleink számára, segítjük őket elérni marketing céljaikat. A színes, személyre szabott információkkal jobban megragadható a felhasználók figyelme a jelentős médiazajban.
  • Új üzleti lehetőségek, új jövedelemforrások
  • terjedelmesebb kis példányszámú digitális színes munkák
  • gyors megtérülés
  • egyéni, testre szabott kommunikáció
Ehhez a nyomda a vátozó adatokat excel fájban kéri, és illeszti be a kiadványba a kért helyre és színnel.

Vonalkód:

Lézertechnikával olvasható, vonalakból álló jelsorozat. A vonalkód a termék EAN kódját jeleníti meg. Az ISBN vagy ISSN számmal ellátott termékek (könyvek, periodikák stb.) EAN kódját az ISBN, illetve az ISSN számból kell képezni.

Zsugorfóliázás:

A nyomdai késztermék egységkötegeinek átlátszó fóliába való csomagolása. Tetszetős és párazáró, így a kiadvány sokáig jó minőségben tárolható.